A borsmenta (Mentha piperita) valószínűleg az egyik legismertebb gyógynövény. Nem csoda, hiszen összetéveszthetetlen aromája számos ételhez, édességhez és italhoz nélkülözhetetlen.
A növény gyógynövényként is nagyon fontos. A borsmenta tea nemcsak ízletes, de számos betegséget is enyhít.
A borsmenta növényi jellemzői és rendszertana
A borsmenta eredete és előfordulása
A borsmenta valószínűleg Kelet-Ázsiából származik. A vízi menta és a fodormenta természetes hibridje.
Egyes írások megemlítik, hogy a ma ismert borsmenta Angliából származik, és onnan exportálták vagy importálták a világ minden tájára. Ez azonban ellentmond néhány régebbi tanulmányak.
Philipp Lorenz Geiger gyógyszerész a gyógyszertári kézikönyvében említette, hogy a borsmenta vadon is előfordul Görögországban.
A növény manapság már sok országban vadon is megtalálható, nyirkos vagy mocsaras helyeket kedveli. A fontos termőterületek közé tartozik Görögország, Anglia és Spanyolország.
A borsmenta rendszertana
A borsmenta (Mentha x piperita) a mentafélék (Lamiaceae) családjába és a Nepetoideae botanikai alcsaládjába tartozik. Ez az alcsalád nagyon fontos a gyógynövények szerelmeseinek, mivel sok más jól ismert gyógynövény, mint a bazsalikom, rozmaring, zsálya vagy izsóp is a Nepetoideae családhoz tartozik.
A mentafélék (Mentha) nemzetségébe körülbelül 30 ismert faj tartozik. Például a mezei menta (Mentha arvensis), a Csombormenta (Mentha pulegium), a fodormenta (Mentha spicata) vagy a vízi menta (Mentha aquatica) nagyon népszerűek.
A borsmenta az utolsó két fajból alakult ki, ezért természetes hibridnek számít. Mivel a mentafajok meglehetősen könnyen keresztezhetők egymással, sok más hibrid és alfaj vagy fajta ismert, amelyek túlmutatnának ezen profil keretein.
A borsmenta jellemzői
A borsmentát évelő, lágyszárú és szívós lágyszárú évelő növényeknek tekintik, amelyek 25 és 100 cm közötti növekedési magasságot érhetnek el.
Sekély gyökérrendszerük van, amely sok hajtást hoz létre.
Levelek
A borsmenta levelei fajtától függően világos-sötétzöldek lehetnek. A levél alakja általában hosszúkás vagy tojásdad alakú, széle enyhén fogazott.
A levélerek többsége feltűnően lila színű. A szárak (szártengely) általában erősen elágazóak és általában szőrösek. A növény illatos illóolajait tartalmazó olajmirigyek gyakran láthatók a levelek alsó oldalán.
Virágok
A borsmenta virágai lehetnek rózsaszínek, lilák és néha fehér színűek. A feltűnő ajakvirágok úgynevezett hamis tüskékben vannak. Maga a virág csészeleveleket tartalmaz, amelyek cső alakúak. A virágzási időszak június elejére és szeptember elejére esik.
Borsmenta – vetés és gondozás
A borsmenta meglehetősen könnyen termeszthető gyógynövény, ha betartják az alapvető helyet és a tápanyag alapjait.
Ültetés helye
A félárnyékos helyek a borsmenta kedvelt helyei, bár a napos és részben árnyékos helyeket is elviseli. A teljes napsütést azonban kerülni kell.
A talaj legyen enyhén nedves, tápláló és enyhén meszes. Kereskedelmi gyógynövényföld használható cserépben vagy ládában történő termesztésre, de gyártótól függően enyhén meszezni kell.
Vetés és termesztés
Vetéskor a borsmenta magját csak enyhén nyomjuk a talajra vagy a virágföldre, mivel a növény jellemzően a napon csírázik.
Erkélyre és szabadba is vethető. A legjobb vetésidő március és április. A veteményes kertben legalább 25 x 30 cm távolságot kell választani, hogy elkerüljük a tápanyag-versenyt és a stressz miatti megnövekedett betegségek kockázatát.
A vetőmag talaját mindig enyhén nedvesen kell tartani. A csírázási időszak az első palánták megjelenéséig általában 10-20 nap. Közvetlen napfényre ne vessük!
Menta vetése az erkélyen is lehetséges és meglehetősen egyszerű. Az optimális feltételek érdekében, ha kereskedelmi forgalomban kapható virágföldet használunk, némi homokot (körülbelül 10 százalékot) kell bedolgozni a vízelvezetés javítása érdekében.
Mivel a menták akár 100 cm magasra is megnőhetnek, olyan edényeket kell választani, ahol elegendő hely van.
Betegségek és kártevők
A menta lehetséges kártevői vagy tipikus növényi betegségei a gombák, például a mentarozsda vagy a lisztharmat. A túlzott műtrágyázás, az elégtelen ültetési távolságok, a rossz vagy túl sűrű talajszubsztrátum és a nem megfelelő öntözés elősegíti a betegségek kialakulását.
Ha a menta levelei észrevehetően kilyukadtak, vagy a szélei csúnyán elfogytak, akkor a fűszeres mentanövényt valószínűleg a mentalevélbogár fertőzte meg.
A bogár fémes fényű, és általában zöldes vagy kékes színű. Fertőzés észlelése esetén a bogarakat össze kell gyűjteni a levelekről, és figyelni kell a tojások jelenlétére. Ha az egyes növények súlyosan fertőzöttek, általában csak a kiválogatás segít.
Vízigény
A menta általában azon szomjas növények közé tartozik, amelyeknek egész évben folyamatos vízellátásra van szükségük. A menta általában gond nélkül elviseli a rövid száraz időszakokat (2-3 nap).
Ha azonban a menta hajlamos napos helyen nőni, az öntözési ciklusokat kissé meg kell hosszabbítani. A talaj itt több vizet veszít a párolgás következtében, mint a részben árnyékos helyeken.
Hibernálás
Szívós növényként a borsmenta -20 °C-ig is elviseli a hőmérsékletet. Ezért nagyon fagytűrőnek tekinthető.
A fiatal növényeket az első évben szalmával kell takarni. A második évtől azonban általában nincs szükség további óvintézkedésekre.
A növény föld feletti részei elpusztulnak, miáltal a növény a gyökérrendszerével vagy rizómájával a talajban marad, és tavasszal ismét leveleket hoz létre.
A borsmenta, mint gyógynövény
Gyógynövényként a borsmenta igen nagy hírnévnek örvend hazánkban. A növényben található összetevők vagy illóolajok számos gyógyászatilag értékes tulajdonsággal rendelkeznek. Sokak számára kellemes íze igen kedvelt gyógynövénnyé teszi.
A borsmentát a középkor füveskönyvei nem említették, mert csak a 17. század folyamán vált ismertté. Inkább az akkoriban általánosan használt fajták a vadmenta (nem ismert, melyik fajra gondolunk), a vízi menta (pataki menta) és a görög menta (vagy női menta) néven ismert faj.
Alapvetően a menták már akkoriban is nagyon fontosak voltak, és többek között emésztési problémák, nemi betegségek gonorrhoea (tripper, kankó), bőrfekélyek, varasodás vagy kolera kezelésére használták.
A természetgyógyászatban és népi gyógyászatban a növényt manapság leginkább borsmenta teaként vagy drazsé formájában használják.
A következő panaszokban lehet segítségünkre:
- gyomorfájdalom
- emésztési zavar
- epe- és májproblémák
- hasmenés
- tenziós fejfájás
- enyhe megfázásos tünetek
- hányinger
A borsmenta gyógyászatilag érdekes hatóanyagai az illóolajok (főleg a mentol és a linalool), valamint a benne található tanninok és keserűanyagok.
Ezek az anyagok a borsmenta következő gyógyító hatását fejtik ki:
- relaxáló (görcsoldó)
- antibakteriális
- vírusellenes
- gombaellenes
- megnyugtató
Az összetevők közvetlen hatással vannak az emésztőrendszerre, a vérkeringésre, a légutakra, az immunrendszerre és az idegrendszerre.
Az illóolaj számos gyógyszer egészséges íze szempontjából is fontos, a fogkrémben és a szájvízben, valamint egyes bőrápoló termékekben és a zsíros hajra való samponokban is.