A kapor népszerű gyógynövény, amelyet ma elsősorban a halakhoz és az uborkához kötnek. Ezért a növényt uborkafűnek nevezik.
A kapor növényi jellemzői és rendszertana
A kapor eredete és előfordulása
A kapor egy feltűnő lágyszárú növény, amelyet az ókori népek étkezéshez és betegségekre használtak. A gyógynövény valószínűleg Délkelet-Ázsiából származik, innen került be és termesztették Dél-Európába, végül Nyugat-Európába.
A kaprot a legtöbb kolostorkertben gyógy- és aromanövényként is termesztették.
A vadon élő kapor ma főként a mediterrán országok mentén, nagyobb csoportokban pedig egyes kelet-európai országokban, például Bulgáriában vagy Romániában található.
A gyógynövény elsősorban folyók és patakok környékén található. A nagyobb kereskedelmi termőterületek jelenleg Németországban, Törökországban és a mediterrán országokban találhatók.
Az Anethum graveolens rendszertana
A kapor az ernyősvirágúak (Apiaceae) családjába tartozik. A kapornövények (Anethum) nemzetsége egyetlen fajból áll, amely azonban különböző alfajokra (fajtákra) oszlik.
A jól ismert fajták a következők:
- Mezei kapor (Anethum graveolens var. graveolens): Az eredeti vad forma
- Kerti kapor vagy tetrakapor (Anethum graveolens var. hortorum): a vadon élő forma termesztett formája, amely lényegesen aromásabb leveleket hoz.
- Indiai kapor (Anethum graveolens var. sowa): Szintén termesztett forma, amely módosított illóolaj-tartalmat tartalmaz
- Anatóliai kapor (Anethum graveolens var. anatolicum): Leginkább hagyományos gyógynövénytermesztésben használt fajta.
A ma leggyakrabban használt tetrakapor (kerti) szinonim nevei: kapor, uborka kömény, uborkafű.
A kapor jellemzői
A kapor egynyári növény, optimális körülmények között akár 1,30 méter magasra is megnőhet. Átlagosan azonban 30 és 80 cm közötti magasságot érhet el. A kapros fűszernövények tipikus mélyen gyökerező növények, rendkívül keskeny és orsó alakú gyökerekkel.
A kapor levelei feltűnően szárnyasak, puhák, apró tűkre emlékeztetnek. Teljesen kifejlett állapotban a kaporlevelek 30–40 cm nagyságúak, és összetörve aromás illatúak.
A leveleken számos olajcsatorna található, amelyek a növény illóolajait tárolják. A növény lekerekített szárán finom barázdák találhatók, amelyek belül üregesek, és néha kis kékes-zöld foltok vannak.
A kapor július és augusztus között virágzik, és tipikus ernyőt képez dupla ernyő formájában, ami a növénycsalád klasszikusa. A virágernyők átlagosan 10 és 15 cm közöttiek.
Minden ernyő legfeljebb 25 kis egyedi virágot tartalmaz, jellegzetes sárga színű szirmokkal. A virágok nektárt termelnek, és rovarok (általában bogarak) beporozzák.
Gyümölcsök: A virágokból barna hasított termések fejlődnek ki, amelyek két szárnyas termőrészre hasadnak. Ezen részgyümölcsök mindegyike világos szegéllyel rendelkezik.
Termesztés, vetés és gondozás
A kapor népszerű gyógynövény, ezért gyakran termesztik gyógynövényes kertekben vagy az erkélyen. Az uborkafű termesztése és gondozása viszonylag egyszerű.
A termesztés helye
A kapor szereti a napos és enyhén szélvédett helyeket. Az erős szélnek kitett helyek a filigrán levélhajtások meghajlását okozhatják.
Ezenkívül a kapornak nagy humusztartalmú, lazított talajra van szüksége, amelyet jól meg kell nedvesíteni, hogy megfelelően növekedjen.
Az agyagos talajok nem kedveznek a gyógynövény termesztésének, ezért adalékanyagokkal, például kvarchomokkal kell lazítani.
Erkélyre való termesztéshez különösen alkalmasak a 7 körüli pH-értékű gyógynövénytalajok, ha a talaj meglehetősen savanyú, akkor azt enyhén meszezni kell.
Vízigény
A kapornak csak alacsony a szárazságállósága, és meglehetősen érzékeny a rendszertelen öntözésre. Ezt általában a lelógó levélszárak mutatják.
Bár a rövid távú szárazságot általában tolerálják, lehetőség szerint kerülni kell. Ha az erkélyen kaprot termesztenek, általában tanácsos egy adag duzzasztott agyagot a cserépbe tenni, hogy csökkentse a talaj gyors kiszáradásának kockázatát.
Szaporítás
A kapor egynyári növény, ezért minden évben újra kell vetni. A magvak a kertészetek standard kínálatába tartoznak. Alternatív megoldásként saját magunk is begyűjthetjük a kapormagot, ha az előző évi növény barna magjait betakarítjuk.
Vetés
A kapor vetése áprilistól kezdődik a szabadban. A lakásban a magvak márciustól nevelhetők az ablakpárkányon előkultúrában. Mivel a kapor sötétben csírázik, a magokat körülbelül 1-2 cm talajjal kell beborítani, és mérsékelten meleg helyre kell tenni.
A kapor optimális csírázási hőmérséklete 10 °C körüli.
Betegségek és kártevők
A kapor érzékeny a gombákra és gyökérkártevőkre, például gyökérfonálférgekre és fonálférgekre, amelyek elsősorban a fiatal növényeket érintik.
A kaprot ezért nem szabad burgonya, metélőhagyma vagy kerti hagyma közelébe ültetni, mivel ezek vonzóak a fonálférgek számára.
A kapor azonban távol tartja az ismert ragadozókat is, például a levéltetveket. A kaprot gyakran uborkával, paradicsommal vagy mediterrán gyógynövényekkel, például rozmaringgal, kakukkfűvel vagy zsályával kombinálva ültetik át, mivel ezek a gyógynövények természetes növényvédő szerekként működhetnek.
A kapor mint gyógynövény
A kapor a népi gyógyászatban jól ismert gyógynövény. Az ókorban a kaprot különféle célokra használták. Például a gladiátorok és a showharcosok kaporolajjal kenték be magukat, mivel a kaporról úgy tartották, hogy enyhíti a fájdalmat és gyógyítja a sebeket.
Hasonlóképpen, a gyógynövényeket az ókori Egyiptomban olyan betegségekre használták, mint a fejfájás.
A középkor gyógyfüves könyveiben a kaprot számos betegségre használták. Külsőleg a gyógynövény magvait sebek gyógyítására a kaporolajat daganatok kezelésére és általában fájdalomcsillapításra is használták.
Belsőleg a gyógynövényt főleg terhes nők használták, akiknek tejtermelési nehézségei voltak. A kaprot emésztőrendszeri panaszok, például teltségérzet, puffadás vagy hasmenés kezelésére is alkalmazták.
Alapvetően azonban a növény magjai és levelei számtalan jól ismert összetevőt tartalmaznak.
A következő tulajdonságok ismertek:
- étvágygerjesztő
- görcsoldó
- részben antibakteriális
- emésztés javító
A magvakat, valamint a növény leveleit a következő betegségekre használják:
- emésztési problémákra (pl. puffadás)
- tejáramlási zavarokra anyáknál
- étvágytalanságra
- gyomorégés ellen (különösen reflux oesophagitis esetén)
- álmatlanságra
- aranyér ellen
Eddig azonban alig volt olyan klinikai vizsgálat, amely a kapor hatásával foglalkozott volna.