A macskagyökér (Valeriana officinalis) jól ismert őshonos vadon élő növény és egyben gyógynövény. A növény gyökerei nyugtató és altató hatásúak.
A macskagyökér növényi jellemzői és rendszertana
Eredete és előfordulása
A macskagyökér őshonos növényfaj, amely Európa-szerte elterjedt Kelet-Oroszországig. A gyomnövény magas ökológiai toleranciát mutat, és mára vadon nőtt egészen Észak-Amerikáig, Ausztráliáig és Ázsia egyes részein.
A vadonban a növény elsősorban erdőirtásokon és erdőszéleken, valamint nedves és tápanyagban gazdag réteken fordul elő.
Gazdasági jelentőségű termőterületek elsősorban Belgiumban, Hollandiában és Kelet-Európában találhatók.
A Valeriana officinalis rendszertana
A valódi macskagyökér (Valeriana officinalis) a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozik. A közeli rokonságban álló növény a Valeriane nemzetségbe tartozik, amely viszonylag fajgazdag, több mint 400 fajjal.
A macskagyökér közismert rokonai közé tartozik például a báránysaláta, amely egy alcsalád, és szintén a macskafélék családjába tartozik.
A macskagyökér jellemzői
A valódi macskagyökér egy évelő növény, amely a termőhelyi adottságoktól és a tápanyag-ellátottságtól függően 90-180 cm magasra is megnőhet.
A talajban a lonc világos, többnyire sárgától csaknem fehérig terjedő gyökereket hoz létre, amelyek sokszorosan elágazóak és feltűnően erős illatúak.
A gyökerek általában nem mennek túl mélyen a talajba. Mivel a növény télen a gyökereiig redukálódik és életben marad, ezeket itt rizómáknak nevezzük.
A macskagyökér világoszöldtől a mentazöldig terjedő levelei lándzsa alakúak, szárnyas és enyhén fogazott levélszélekkel. A levelek mérete alulról felfelé csökken. A levelek a zöld, néha barnától a vörösesbarnáig terjedő száron ellentétesek, enyhén vagy közepesen szőrösek. Egyes alfajok azonban néha erősebb szőrösséget mutatnak.
A virágzási időszakban a macskagyökér fehértől rózsaszínig terjedő virágokat hoz létre, amelyek kellemes illatot árasztanak.
A virágzás időszaka általában május vége és augusztus közepe között várható. Az egyes virágok ernyős virágba rendeződnek, amely első pillantásra ernyőre emlékeztet.
A hermafrodita virágok átmérője eléri az 5 mm-t, és egyenként 5 szirmot tartalmaznak. A macskagyökér virágai sok rovar, különösen a poszméhek, méhek és lepkék számára áhított nektárnövény.
Amikor a gyümölcs beérik, a macskagyökér körülbelül 3-5 mm hosszú dióféléket fejleszt. Minden dió gyümölcse szőrös, és csak egy magot tartalmaz. Maguk a magvak enyhén csepp alakúak, feltűnően fodrosak és sötétsárgától barnáig terjedő színűek.
Termesztés, vetés és gondozás
A macskagyökér ideális kerti évelő növények, amelyek viszonylag könnyen termeszthetők és kevés karbantartást igényelnek. A növény nemcsak látványos, hanem az illatos kerteket is gazdagítja, és számos hasznos rovar, például pillangók és méhek körében népszerű.
Elhelyezés
A kertben a lonc növény meglehetősen igénytelen. A macskagyökér a napos helyeket kedveli, de a részben árnyékos helyeket is elviseli.
A talajnak humuszban gazdagnak, jól vízelvezetőnek, táplálónak és mindig enyhén nedvesnek kell lennie. A nagyon agyagos talajokat kevés homokkal fel kell lazítani a levegőztetés és a vízvezetés javítása érdekében.
Vetés
A macskagyökér vetésére a legjobb idő március és április között van. A magvakat közvetlenül a kerti ágyásokba vagy virágládába szórhatjuk. A magokat csak enyhén szabad megnyomni, mivel könnyű csíra.
Közvetlenül a vetés után az aljzatot és a magokat meg kell nedvesíteni. A kerti ágyásban a következő növénytől kb. 40 cm ültetési távolság javasolt.
Előkultúra az ablakpárkányon vagy a mini üvegházban lehetséges, de általában nem szükséges. Az erkélyen vagy teraszon cserepes vetés is lehetséges. A cserepeknek azonban egy kicsit szélesebbnek kell lenniük, mivel a növény gyökerei inkább szélességben, mint mélységben fejlődnek.
A magok kiválasztásakor ügyelni kell arra, hogy frissek legyenek. Az egy-két évesnél idősebb macskagyökér magvak csak ritkán csíráznak.
Vízigény
A folyamatos öntözés valószínűleg az ápolás legfontosabb része. A macskagyökér a meglehetősen párás környezetet kedveli, hogy optimálisan fejlődhessen.
A növény általában problémamentesen túléli a rövid távú szárazságot, de a hosszabb forró napok további vízellátás nélkül problémássá válhatnak, és a növény pusztulásához vezethetnek.
A macskagyökérnek nincs túl mély gyökérrendszere, így a gyógynövény nehezen tud a mélyebb rétegekből vizet nyerni. A legjobb, ha a macskagyökér körül mindig enyhén nedves a talaj.
Telelés
A macskagyökör nagyon szívós növény. A levelek és a virágok ősszel lehullanak. A rizómák túlélik a talajt, és tavasszal új leveleket hoznak. A hibernáláshoz nincs szükség különleges intézkedésekre.
Betegségek és kártevők
Megfelelő gondozás mellett a macskagyökér általában nagyon robusztus növény. Viszonylag gyakori bajkeverők a zöld és fekete levéltetvek, amelyek gyakran megfertőzik a levél alját.
Mivel a növény szára meglehetősen stabil, a tetvek általában leöblíthetők vagy átlátszó ragasztószalaggal eltávolíthatók. A macskagyökér növényeket ritkán megtámadhatja a lisztharmat.
A lisztharmat általában akkor fordul elő, amikor a növények nagyon sűrűn nőnek, a külső hőmérséklet meglehetősen száraz, és a növény túlzott tápanyagban gazdag szubsztrátumon nő.