Ha a nárcisz szót említjük, leggyakrabban a görög mitológia gyönyörű ifjúságára és a róla szóló mítoszra gondolunk. Van azonban egy ugyanilyen nevű virág is, amelyhez a szépséges Narkisszosz legendája kapcsolódik.
A nárcisz, mint növény jól ismert volt az ókori civilizációkban, mind gyógyászati, mind botanikai szempontból, ami a legkorábbi idők óta termesztéséhez vezetett, bár az öreg kontinensen csak a XVI. század után vált népszerűvé. És mivel a nárcisz fontos kereskedelmi növény, érdemes begyűjteni a róla szóló információkat.
A nárcisz bemutatása
A nárciszok az Amaryllidaceae (Amarilliszfélék) családba tartozó, többnyire tavasszal virágzó évelő növények nemzetsége. Valamennyi tagjának leírására a narcissus köznév használatos.
A nemzetségnek körülbelül 10 szekcióját tartják számon, körülbelül 50 nárciszfajtával. Ezt a számot a fajok közötti hasonlóság és a hibridizáció miatt a fajok besorolása határozza meg, ami nem furcsa egy olyan növény esetében, amelynek eredete az oligocén végétől a miocén elejéig terjedő időszakban volt az Ibériai-félsziget térségében és Délnyugat-Európa szomszédos területein.
Jelentős elterjedési területe, Dél-Európa és Észak-Afrika erdei és gyepterületei, a változatosság központjaként pedig a Földközi-tenger nyugati része, különösen az Ibériai-félsziget jelölhető meg őshonos elterjedési területként.
Mind a vadon termő, mind a termesztett növények széles körben honosodtak meg, és a virág tavaszi megjelenését ma már sok helyen fesztiválok kísérik.
A növény leírása
A nárciszok a lágyszárú, évelő, hagymás geofitonok nemzetségébe tartoznak, fajtól függően elérik az 5-80 centiméteres magasságot. Egyes törpe fajok, mint például a N. asturiensis, csak 5-8 cm magasra nőhetnek.
A növényeknek egy központi, levél nélküli, üreges száruk van. A gumóból több zöld vagy kékeszöld, keskeny, pánt alakú levél hajt ki. A száron általában egyetlen virág látható, de néha több virágból álló ernyőt alkotnak.
A nárcisz virágai fehérek vagy sárgák, de néha mindkettő. Lehetnek lógók vagy felállóak.
A virág arról ismert, hogy egyedülálló alkaloidokat tartalmaz, amely védő szerepet nyújt a növény számára.
A nárcisz gondozása
A kertészek szerint ez a növény rendkívül igénytelen virág, ezért nem igényel sem különleges gondozást, sem különleges képességeket ahhoz, hogy bármilyen kertet díszítsen. Cserépben is termeszthető, a kisebb fajokat pedig lakberendezési célokra is használhatjuk.
Milyen helyre ültessük?
A nárciszok világos helyet vagy félárnyékot igényelnek. Ez azt jelenti, hogy szereti a fényt, de csak akkor, ha az mértékkel van jelen. A közvetlen napsütés nem tesz jót neki.
A nárcisz öntözése
Általános az a nézet, hogy a nárciszoknak nincs szükségük öntözésre, ami nem teljesen igaz. Néha szükségük van vízre, és reagálnak, ha nincs elég nedvesség. A virágzás alatt megfelelően kell öntözni őket.
Ha a nárciszt cserépben neveljük, akkor sincs szüksége gyakori öntözésre. Hetente 1-2 alkalommal érdemes neki vizet adni, hogy elegendő nedvességet kapjon. Nem szabad elfelejteni, hogy a cserépnek jó vízelvezetéssel kell rendelkeznie.
A vegetáció alatti öntözés befolyásolja a virágszár magasságát és a virágzási időszakot, valamint a nagyobb hagymák kialakulását.
Talaj a nárcisz számára
A növényt könnyen termeszthető virágnak tartják, mert szinte bármilyen talajon megterem, de az agyagos-homokos kerti talaj a legjobb a virág számára. A talajnak azonban jó vízelvezetésűnek kell lennie, különben a hagyma elpusztul.
A nárcisz ültetési ideje
A nárciszokat más hagymás növényeknél korábban, augusztus végén vagy szeptember elején ültetik ki. A talajhőmérsékletnek 8-10 fokosnak kell lennie ahhoz, hogy a hagyma gyökeret eresszen.
Ha később végezzük az ültetést, akkor a mulcsozás elengedhetetlen. A mulcsnak tőzegnek vagy talajhumusznak kell lennie.
Az elültetett hagymák a második-harmadik évben kezdenek majd virágozni.
A nárcisz trágyázása
A virág növekedéséhez szükséges a talaj trágyázása. Még mielőtt a növény első zöldje megjelenne, a talajt meg lehet táplálni, hogy a növény növekedése jól induljon. Közvetlenül a virágzás előtt a komposzt különösen jót tesz a nárcisznak. Ha a hagymákat nyáron ültetjük át, jól megrothasztott komposztot is adhatunk hozzá, hogy a gyökerek jó növekedési feltételeket kapjanak.
Ami a tanácsokat illeti, a tápoldatozást 3 alkalommal végezzük el – a vegetáció kezdetén ásványi műtrágyával, másodszor a virágszár megjelenésekor, harmadszor pedig a virágzás végén. A nitrogénműtrágyák elsőbbséget élveznek, majd a kálium és a foszfor következik.
Ha a virág cserepes, akkor virágzás előtt egy kis folyékony műtrágyát adhatunk hozzá, de nem szabad elfelejteni, hogy a tápanyagok nem vesznek el a cserépben, ezért nem szabad túltáplálni.
Szaporítása és átültetése
A nárciszok szaporítása ősszel elültetett hagymákkal történik. Ha a virágot a kertbe akarjuk átültetni, a hagymát kétszer olyan mélyre kell ásni, mint a mérete, és 10 centiméter távolságra egymástól.
Ha a hagymát cserépbe szeretnénk ültetni, akkor a legjobb, ha kisebb cserépet választunk.
Egyéb gondozás a növekedés során
A túlvirágzott és elhervadt virágrészeket rendszeresen el kell távolítani, hogy a virág szabadon fejlődhessen. A hagymákat mindig kesztyűben kell megfogni, mert mérgezőek és allergiát okozhatnak.
Ez a virág, akárcsak a magnólia, alkalmas a hajtatásra, ami azt jelenti, hogy megfelelő körülmények között a tavasznál korábban, téli virágzású virágként is virágozhat.
A nárciszok abban különböznek más hagymás virágoktól, például a tulipánoktól és a jácintoktól, hogy 5 évig maradhatnak ugyanazon a helyen, és ez nem befolyásolja növekedésüket vagy virágzásukat.
A nárciszok betegségei és kártevői
A nárciszok vírusos növénybetegségektől szenvedhetnek, amelyek miatt a beteg virágokat ki kell ásni és el kell pusztítani.
A növény minden része közül a hagymák szenvednek a legtöbbet. A légylárvák a talajban telelnek át, és felfalják a hagyma húsos részeit. Rovarölő szerekkel kezelhetjük őket.
A talaj vizesedése miatt a nárcisz hagymáján különböző betegségek is kialakulnak, ami miatt más talajba kell áthelyezni és a beteg növényeket el kell távolítani.
