A rozmaring egy örökzöld félcserje, fás szárral és illatos örökzöld tűlevelű levelekkel, melynek magassága eléri a 20-80 cm-t, gallyait keskeny, vonalas, szélükön fodros, alul fehéres levelek borítják. A keskeny rozmaringlevelek alján kékes vagy lila színű virágcsokrok gyülekeznek.
A rozmaring júniustól augusztusig virágzik, termése a diófélékre emlékeztet.
A rozmaring történelme
A rozmaring népszerűsége az ókori görögökig nyúlik vissza, akik szent növényként értékelték. Európában a rozmaringot szerzetesek hozták be, majd széles körben használták Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban, Görögországban, Angliában, Skandináviában és Németországban.
A rozmaring, mint természetes vadon termő növény a Földközi-tengeren, a Fekete-tengeren és különösen Cipruson megtalálható.
A rozmaring termesztése
A rozmaring név a latin rosmarinus névből származik, ami valószínűleg tengeri harmatot jelent. A rozmaring ma már kertekben és erkélyeken is termeszthető.
A cserepes termesztéshez a rozmaringot le kell vágni, de a kertben meglehetősen nagyra nőhet, és még úgy sem veszíti el vonzerejét.
A rozmaring a meglévő növényekről szaporítható úgy, hogy egy 10-15 cm hosszú hajtást levágunk, az alsó végéből néhány levelet eltávolítunk és közvetlenül elültetjük.
Legjobban a napos, meleg helyen fejlődik, de a szárazabb levegőt is tűri. Fontos, hogy a rozmaring növényt távol tartsuk az áramlatoktól. Fokozatosan hozzá kell szoknia a hőmérséklet és a fény változásához.
A rozmaringot ősszel ajánlatos 1-2 hétig félárnyékban behozni, mielőtt véglegesen beltérbe kerül. Tavasszal és nyáron az erkélyen is tárolhatjuk.
Télen az optimális beltéri hőmérséklet 10-12 fok, nyáron pedig a minimum 20 legyen, ha a növény a szabadban van.
A rozmaring alkalmazása
Fontos tudni, hogy a rozmaringnak erős, édes kámfor aromája van, amely a fenyő illatára emlékeztet. Fűszerként is előnyben részesítik, enyhén csípős íze miatt.
Széles körben használják a gyógyszeriparban, ahol gyógyszerek, gyógyteák, infúziók, kenőcsök, tapaszok készítésére használják. Rendkívül széles körben alkalmazzák illóolajok előállítására, amelyeket a kozmetikai iparban is előnyben részesítenek.
A rozmaring fűszert a növény zúzott leveleiből nyerik ki. Kis mennyiségben, elsősorban a különösen erős illat és íz miatt, a rozmaring alkalmas köretként levesekhez, salátákhoz, hústöltelékekhez, sült húsokhoz, sült szárnyasokhoz, gombához, főtt halhoz, vörös- és fehér káposztához, pácokhoz.
Mértékkel a rozmaring különleges ízt ad a hús-, csirke-, spenót- és borsóleveseknek.
A rozmaring nagyon kellemes ízt ad lágy sajtoknak, burgonyának, halnak, tojásos tésztának, ugyanakkor kiváló fűszer bárány-, marhagulyás-, birka- és paradicsomleveshez, valamint marha-, birka- és marhahúshoz.
A főzés során a rozmaringot elsősorban azért használják, mert képes elnyomni bizonyos húsfajták, például birka- és sertéshús sajátos illatát.
A szakértők régóta tudják, hogy a rozmaring vadhús ízt ad a húsnak. Általában a rozmaringot ugyanúgy használják, mint a babérlevelet. Fontos azonban tudni, hogy a rozmaring keserű ízt adhat az ételnek, ha túl sokáig hagyjuk benne állni.
A rozmaring előnyei
A rozmaringnak számos jótékony hatása van az emberi szervezetre:
- Hatékony gyógymód puffadás ellen, javítja az emésztést, illóolaját bemasszírozva, erősíti az idegeket és kitágítja az ereket.
- A rozmaring az alacsony vérnyomásra, idegrendszeri betegségekre, feszültségérzetre is gyógyító hatással bír.
- Rendkívül hasznos gyógymód az általános kimerültség és szexuális gyengeség esetén.
- Elősegíti a gyomornedv kiválasztását, különösen jótékony hatással van a gyomor és a belek általános működésére.
- Úgy tartják, hogy a rozmaring aromája jótékony hatással lehet a hosszú távú memóriára, sőt, még az agy számtani tevékenységét is támogatja.
- A rozmaring tea rendkívül jótékony hatással van a keringési rendszerre, mivel fokozza a szervezet vérellátását. Egyes antioxidánsai védelmet nyújtanak a demencia és az Alzheimer-kór ellen.
- Javíthatja a májműködést és jótékony tulajdonságai a kellemetlen migrénekkel kapcsolatban is régóta ismertek.
