A kékszakáll vagy más néven Caryopteris egy dísznövényként kedvelt cserje, ami leginkább az iránta érzett kevés gondozási igény miatt vált népszerűvé. A növény Kínából és Japánból származik, és az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozik, bár néha a vasfűfélék (Verbenaceae) családjába is sorolják. A Caryopteris augusztus végétől októberig virágzik, ekkor hozza jellegzetes kékes-lila virágait, amelyek vonzzák a méheket és más beporzó rovarokat.
A kékszakáll bokor alacsony termetű, általában 1-2 méter magasra nő meg. Levelei szembenállóak, egyszerűek és fogazottak. A növény szárazságtűrő, így kevésbé igényes a vízellátásra, emiatt kertekben, parkokban és közterületeken is előszeretettel ültetik.
Gondozása viszonylag egyszerű: a túlzott öntözést el kell kerülni, és tavasszal célszerű visszametszeni a bokrot, hogy elősegítsük az új hajtások fejlődését és a bőségesebb virágzást.
A kékszakáll remek választás lehet kertekbe, ahol késő nyári és őszi színfoltot szeretnénk biztosítani.
Tulajdonságai
Botanikai név | Caryopteris |
Gyakori név | Kékszakáll |
Növény típusa | Cserje |
Méret | Általában 60-120 cm magas |
Kedvelt talajtípus | Jól lecsapolódó, nem túl tápanyagban gazdag |
A talaj pH-ja | Tűrőképes széles pH-tartományban |
Virágzás ideje | Késő nyár – korai ősz |
Virág színe | Kék, lila |
Származása | Kelet-Ázsia |
A kékszakáll termesztése, gondozása
A kékszakáll (Caryopteris) termesztése és gondozása nem igényel különösebb szakértelmet, de néhány alapvető tudnivalóval érdemes tisztában lenni a sikeres nevelés érdekében.
Fényigény és elhelyezés
A kékszakáll napimádó növény, így teljes napon érzi magát a legjobban, de félárnyékos helyen is szépen fejlődik. A virágzás bőségesebb napos helyen, ezért olyan kertészeti pozíciót válasszunk számára, ahol naponta több órán át közvetlen napfény éri.
Vízigény
A kékszakáll szárazságtűrő növény, így a túlöntözés kerülendő, különösen nehéz, pangó vizű talajokon. Az első telepítés utáni időszakban fontos a rendszeres öntözés, hogy a növény jól gyökeresedjen, azonban később már csak hosszabb száraz időszakokban szükséges a vízpótlás.
Talaj és ültetés
Jól lecsapolódó, nem túl tápanyagban gazdag talajt részesít előnyben. A túlzottan tápdús talaj és a pangó víz kerülendő. Az ültetési helyet úgy kell előkészíteni, hogy az biztosítja a jó vízelvezetést. A növények ültetési távolsága legyen körülbelül 60-90 cm, hogy elegendő helyük legyen a növekedéshez.
Tápanyagellátás
A túlzottan tápanyagban gazdag talaj gátolhatja a virágzást, ezért óvatosan bánjunk a műtrágyával. A növekedési időszak elején egy kis mennyiségű, lassan felszabaduló műtrágya alkalmazása elősegítheti a növekedést és a virágzást.
Hőigény
A kékszakáll mérsékelt éghajlaton jól érzi magát, de kevésbé tűri a nagyon hideg téli hőmérsékleteket. Az enyhébb téli klímájú területeken általában jól túléli a telet.
Betegségek és kártevők
Általánosságban ellenálló a leggyakoribb kerti kártevőkkel és betegségekkel szemben. A rosszul lecsapolódó talajban viszont előfordulhat gyökérrothadás.
Téliesítés
Hidegebb éghajlaton a növény téliesítése javasolt. A talajtakarással vagy a bokor aljának betakarása a gyökérzet védelme biztosítható a fagyok ellen. A növény visszametszése tavasszal javasolt, mivel a Caryopteris az új hajtásokon virágzik.
Egyéb tudnivalók
- Tavasszal érdemes visszametszeni a kékszakállat, mivel ez serkenti az új hajtások növekedését és dúsabbá teszi a növényt.
- Vonzzák a beporzókat, mint például a méhek és pillangók, így kiváló választás rovarbarát kertekbe.
- A kékszakáll levelei és virágai illatosak, ami további vonzerőt jelenthet a kertben.
A kékszakáll szaporítása
A kékszakáll szaporítása általában dugványozással történhet, ami a leggyakoribb és legegyszerűbb módszer. A nyár elején, a növény aktív növekedési időszakában válasszunk egészséges, betegségmentes hajtásokat a szaporításhoz.
Ezekből körülbelül 10-15 cm hosszú dugványokat vágjunk, amelyek alsó leveleit távolítsuk el, majd a dugványokat nedves, jól lecsapolódó talajba helyezzük. A dugványokat árnyékos, de világos helyen kell tartani, és rendszeresen öntözést kell neki biztosítani.
A gyökerezés után, amely általában néhány hét alatt bekövetkezik, a fiatal növényeket átültethetjük végleges helyükre.