A levendula (lavandula angustifolia) egynyári lágyszárú növény, amely félcserjeként vagy cserjeként nő. A gyógynövény az árvacsalánfélék vagy ajakosok családjába tartozik.
A dekorációs célra használt levendula fajtái: L. multifida (Nyugati levendula), L. dentata (Fogazott levendula), L. stoechas (Füzéres levendula). A botanikában körülbelül 30 levendulafajt ismerünk.
A levendula tulajdonságai
A levendula gyökérrendszere erősen elágazó, eléri a 4 méter mélységet. Ez határozza meg annak eróziógátló hatását.
Számos felálló szára jellemzi amelyek akár 60 cm átmérőt is alkothatnak. Az idősebb hajtásoknál ágainak keményedése figyelhető meg. A fiatal ágak fűszerűek, négyélűek, szőrrel borítottak.
A levelek ellentétesek és trichomák borítják. Lineáris-lándzsa alakúak, teljesek és szürkés-zöld színűek. Örökzöld növényként a gyógynövény levéltömege egymás után változik.
A virágok nagyon kicsik, kékes-lilás színűek, tüskés virágzatot alkotnak. Magában a virágzatban gyűrűk formájában vannak elrendezve. Kétajkú tölcsérek, négy porzóval. A virágzó szárak száma egy levendulacsomóban elérheti az 1000-et is.
A levendula történelme
Azt mondják, hogy a levendula hazája valójában nem Franciaország, ahogy azt sokan állítják, hanem az arab országok. A növényt Kr.e. 600-ban Ázsiából hozták Görögországba, hogy görög kereskedők terjeszthessék.
Jóval később elérte a Franciaország partjainál fekvő Hyeres-szigeteket, és ott kezdett növekedni.
A levendulát 2500 évvel ezelőtt használták a mumifikációs folyamat során az ókori Egyiptomban.
Európában a levendula termesztése a középkorig nyúlik vissza. Ma az illatos növényt az egész világon termesztik. A levendulafarmok Ausztráliában, Angliában, Ázsiában, Európában és az Egyesült Államokban találhatók.
A második világháború idején a csatatéren használták a megsebesült katonák fájdalmának enyhítésére és a sebek fertőzések elleni védelmére, amikor más egészségügyi eszközökből hiány volt.
Rene Maurice Gattefosse volt az egyik első ember, aki dokumentálta a levendula gyógyító erejét az 1900-as évek elején.
A levendula gyógyászati tulajdonságai és alkalmazása
A levendulát legszélesebb körben a kozmetikában és az aromaterápiában használják.
Jótékony hatásai a következők:
- fertőtlenítő,
- gyulladáscsökkentő,
- vizelethajtó,
- görcsoldó,
- antimikrobiális,
- fájdalomcsillapító,
- nyugtatja az idegrendszert.
Betegségek és állapotok, amelyekben ma levendulát használnak
- vese- és epekólika,
- migrén,
- szív neurózis,
- fájdalmas menstruáció,
- puffadás,
- simaizom görcsök,
- idegesség,
- ideggyengeség.
A levendula inhaláció formájában is használható megfázás és köhögés esetén. Helyi alkalmazása a pattanások, kiütések és más hasonló bőrproblémák elleni borogatásból áll.
Külsőleg hasfájás, reuma, bénulás, zúzódások, rovarcsípés és -csípés esetén, torokfájásra gargarizálásra, fogfájásra borogatással használható.
A fürdőhöz úgynevezett „fürdősók” formájában hozzáadva bőrnyugtató hatású. Ami benne van az aromaterápiás eljárásokban, hiszen a testre és a lélekre gyakorolt hatása elsősorban pihentető.
Kozmetikailag számos sampon, szappan, tusfürdő, maszk, illatanyag, parfüm, dezodor és más hasonló termék része.
A gyógynövény nagyon jó rovarriasztó, különösen a molylepke ellen hatékony.
Dekoratív virágként való alkalmazása rendkívüli megoldás egy családi ház kertjében, akár a városi parkokban. A szárított levendulafürtök szépíthetik otthonunkat, valamint megóvhatnak minket a már említett kártevőktől.
