A hegyi borsikafű vagy hegyi csombor (Satureja montana) egy évelő növény, mely az Árvacsalánfélék családjába tartozik. Ez a fajta főleg a Mediterrán területén őshonos, különösen a hegyi és sziklás területeken található meg. Kis méretű, terebélyes bokorrá növekedhet, és tipikusan 30-60 cm magasságúra ér. Virágai fehér vagy rózsaszínűek, és a nyár végi vagy őszi időszakban nyílnak.
A hegyi borsikafű illóolajokban gazdag, így gyakran használják fűszerként és gyógyászati célokra is. Fűszerként friss vagy szárított formában ételek ízesítésére használják, jellegzetes, pikáns ízével.
Gyógyászati felhasználása közé tartozik az emésztés elősegítése, görcsoldó és antibakteriális tulajdonságai miatt. Aromaterápiás célokra is alkalmazzák, ahol a stresszcsökkentő és relaxáló hatásait értékelik.
Tulajdonságai
| Botanikai név | Satureja montana |
| Gyakori név | Hegyi borsikafű, Hegyi csombor |
| Növény típusa | Évelő |
| Méret | 15-30 cm magas |
| Kedvelt talajtípus | Jól lecsapolódó, tápanyagban szegény, mészben gazdag |
| A talaj pH-ja | Enyhén savas – semleges |
| Virágzás ideje | Késő nyár – ősz |
| Virág színe | Fehér, rózsaszín |
| Származása | Európa, Mediterrán régió |
A hegyi borsikafű gondozása
A hegyi borsikafű gondozása Magyarországon az alábbiak szerint alakulhat:
Fényigény és elhelyezés
- A hegyi borsikafű napfénykedvelő növény, ezért olyan helyre érdemes ültetni, ahol napos, világos, lehetőleg déli vagy délnyugati tájolású helyet kap. Napfény hiányában kevésbé fejlődik, és az íze is kevésbé lesz intenzív.
Vízigény
- Mérsékelten vízigényes. Fontos, hogy a talaj ne maradjon állandóan vizes, mert ez gyökérrothadást okozhat. Javasolt a rendszeres, de mértékletes öntözés, különösen száraz időszakokban.
Talaj és ültetés
- Jól lecsapolt, homokos vagy kavicsos talajt igényel, amely nem tartja meg túlzottan a vizet. A túlzottan agyagos, nehezen áteresztő talajok nem ideálisak számára. A pH-érték lehetőleg legyen kissé savas vagy semleges.
Tápanyagellátás
- Nem igényel különösebb tápanyagpótlást, ha a talaj termékeny és jól előkészített. Évente egy-két alkalommal komposzttal vagy érett trágyával való mulcsozás elegendő lehet.
Hőigény
- A hegyi borsikafű jól tűri a meleget, de a téli hideg időszakokban fagyérzékeny lehet. Magyarország legtöbb részén általában túléli a téli hónapokat.
Betegségek és kártevők
- Általában ellenálló a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Néha levéltetvek vagy pókatkák támadhatják meg, amelyek ellen biológiai vagy kémiailag kevésbé erős növényvédő szerekkel lehet védekezni.
Téliesítés
- Ahhoz, hogy a hegyi borsikafű átvészelje a telet, érdemes a talaját mulccsal vagy levélréteggel borítani, amely segít megőrizni a talaj hőmérsékletét és védi a gyökereket a fagyoktól.
Egyéb tudnivalók róla
- A hegyi borsikafűt kis csoportokban érdemes ültetni, hogy dúsabb növényzetet érjünk el. Mivel évelő növény, éveken keresztül képes visszanőni ugyanabból a gyökérből, ha megfelelő körülményeket biztosítunk neki. Tavasszal érdemes megvizsgálni és eltávolítani az elhalt szárakat, hogy helyet adjunk az új hajtásoknak.
Szaporítása
A hegyi borsikafű szaporítása történhet magvetéssel, tőosztással vagy dugványozással. Magvetéssel a kora tavaszi időszak a legmegfelelőbb, amikor a fagyveszély már elmúlt; a magokat közvetlenül a kertbe vagy előnevelő tálca segítségével lehet elvetni.
A tőosztás általában kora tavasszal vagy ősszel ajánlott, amikor a növény pihenő állapotban van. Ekkor az anyanövényt óvatosan kiemeljük, a gyökértömeget megosztjuk, majd az új tőrészeket külön-külön elültetjük.
Dugványozás esetén, késő tavasszal vagy nyár elején, válasszunk egészséges, érett szárakat, melyekből 10-15 cm hosszú dugványokat készítünk, és azokat nedves, jó vízelvezetésű talajba helyezzük.
