Az ánizs egy sokoldalú növény, amely nagy hagyományokkal rendelkezik, és a mai napig semmit sem veszített vonzerejéből. Fűszerként az ánizsmagot desszertek, pékáruk és szeszes italok finomításához használják.
Az ánizs jellemzői és osztályozása
Az ánizs eredete és előfordulása
Az ánizs pontos származási helye nem ismert. Feltételezik, hogy a növény a Földközi-tenger keleti térségéből származik. A régióval határos országokban egészen Nyugat-Ázsiáig az ánizs is nagyobb számban megtalálható vadon, különösen a réteken.
Az ánizs gazdaságilag fontos fűszernövény, amelyet jelenleg főleg Oroszországban, Törökországban, Szíriában, Olaszországban és Indiában termesztenek.
Az ánizs rendszertana
Az ánizs, amely Pimpinella anisum botanikai név alatt szerepel, a zellerfélék (Apiaceae) képviselője. Ez a gyógynövénycsalád sok más jól ismert konyhai és gyógynövényben is gazdag, mint például a kapor és az édeskömény.
Közelebbről nézve az ánizs a Pimpinella nemzetségébe tartozik, amely körülbelül 150 fajt foglal magában.
Regionálisan különböző ánizsfajtákat különböztetnek meg, amelyek elsősorban illóolaj-tartalmukban különböznek egymástól. Például a szír ánizs legfeljebb 6 százalékot tartalmaz, ami a legmagasabb szintű anetololaj, míg a német ánizs csak 1,5-2 százalékot tartalmaz.
A csillagánizshoz való viszony: Az itt bemutatott ánizsnövényt nem szabad összetéveszteni a botanikai értelemben hasonló csillagánizzsal. Az igazi csillagánizs saját családot alkot, ezért nem rokona az ánizsnak. Az egyetlen közös dolog mindkét növényben az illóolaj-anetol jelenléte.
Az ánizs jellemzői
Az ánizs tipikus lágyszárú növény, amely akár 70 cm magasra is megnő. A legtöbb esetben azonban 25 és 60 cm közötti magasság érhető el.
Az ánizs növények alapvetően egynyári növények. A növény különlegessége az aromás, jellemzően ánizs illata, amelyet az illóolaj anetol okoz. Az ánizs gyökerei egészen mélyen, 50-60 cm-re nyúlnak a talajba. A gyökér alakja általában orsó alakú.
A növény korától függően háromféle levelet lehet megkülönböztetni. Az ánizsos növény alsó levelei (alaplevelei) általában fűrészesek a szélükön, és finoman tollas tűkre emlékeztetnek.
A levelek a szár közepén legyezőben helyezkednek el, a levélszélek feltűnően fogazottak. A felső levelek viszont a középső levelek felosztásával jönnek létre. A szárral ellentétben a levelek szőrtelenek.
Az ánizs a virágzási időszakban fehér virágokat hoz létre, amelyek 7-15 sugarú ernyőben ülnek. Maguknak az ernyőknek gyakran több kisebb fellevele van, amelyek általában lándzsa alakúak.
Minden virág hermafrodita és öt szirmú. A virágzási időszak általában június közepe és szeptember vége között van.
A virágzási időszak után kialakulnak a jellegzetes barna ánizs termések, amelyek viszonylag nagyok, 4-5 mm-esek, feltűnően bordázottak és tojásdad alakúak.
Termesztés, vetés és gondozás
Az ánizst nálunk meglehetősen könnyű termeszteni, bár némi előkészületre van szükség, és a növények gondozása sem feltétlenül egyszerű.
Elhelyezés
Az ánizsos növények a napos helyet kedvelik, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag és enyhén meszes talajjal. Ha a kerti talaj meglehetősen nehéz és agyagos, először keverjük össze egy kis homokkal. Homokos talajokhoz célszerű némi komposztot és bentonitot (agyagpor) keverni.
Vetés
Az ánizsmag tavasszal április végétől május elejéig közvetlenül a kerti ágyásba vethető. Fontos, hogy a magokat ne érje fagy. Február és március között zárt üvegházban történő előtenyésztés is lehetséges, ahol néhány feltételt kell fektetni a termesztési aljzatra. Javasoljuk a zeolit vagy habkő alapú ásványi aljzatokat, amelyeket némi komposzttal kevernek össze.
A szabadban történő vetéskor a magtávolságnak 25 és 30 cm között kell lennie. Az ánizs egy sötét csíra, ezért a magokat legalább 1 cm-re a talajba kell nyomni. A csírázáshoz türelem kell, mivel a fiatal ánizshajtások növekedése négy hétig is eltarthat.
Erkélyen vagy teraszon is termeszthetünk ánizst cserepes kultúrákban. Azonban nagyon mély cserepekre van szükség, mivel az ánizs gyökerei akár 50 cm mélyre is behatolhatnak a talajba.
Ha az ánizst több éven keresztül kívánjuk termeszteni, ajánlatos évenkénti helyet változtatni.
Öntözés
Öntözéskor ügyelni kell arra, hogy a talaj soha ne száradjon ki teljesen. Az ánizs az enyhén nedves talajt kedveli. A vízutánpótlás nélküli rövid távú száraz időszakoknak azonban általában nincs következménye.
Ha a talaj 1 cm-re száraz (ujjpróba), meg kell öntözni. Mivel az ánizs nem tűri a bevizesedést, nem szabad túl bőségesen öntözni.
Betakarítás
Az ánizst azonnal betakarítják, amint a virágernyők termést hoztak, ami általában színváltozással észrevehető. Mivel csak az ánizsmagok érdekesek, célszerű az egész növényt betakarítani, felakasztani száradni, majd kicsépelni a szemeket az ernyőkből.
A finomabb ízű leveleket a tenyészidőszakban is betakaríthatjuk.
